Pap Dávid Zoltán: A Pécsi Közlöny (1893–1903) szerzői és újságírói – konferencia-előadás absztraktja
2022.09.17.
Pillanatképek Baranya megye helytörténetéből (I.) – köszönetnyilvánítás
2022.09.21.
A konferencia programja
2022. szeptember 19. (hétfő), 7621 Pécs, Lyceum utca 1.
Megnyitó
17.00 Köszöntő
Szalánczi Krisztián, a Dél-dunántúli Történelmi és Sajtótörténeti Egyesület elnöke
Pucz Péter, a Dél-dunántúli Történelmi és Sajtótörténeti Egyesület alelnöke
Előadások (I. rész)
Moderátor: Pucz Péter
17.15 FŰKŐ Béla: Gömbön innen és hasábon túl. Kigyós Sándor (1943–1984) szobrászművész pécsváradi és villányi munkásságának bemutatása
17.40 SZALÁNCZI Krisztián: A pécsi sportélet az első világháború előtti időszakban (1832–1914)
18.05 Szünet
Előadások (II. rész)
Moderátor: Pucz Péter
18.15 ERDŐS Zoltán: Hogyan ír(j)unk helytörténetet? A baranyai településtörténeti irodalom módszertani és társadalomtörténeti tanulságai
18.40 PAP Dávid Zoltán: A Pécsi Közlöny (1893–1903) szerzői és újságírói
19.05 Zárszó
Összefoglalók
FŰKŐ BÉLA szobrászművész
Gömbön innen és hasábon túl. Kigyós Sándor (1943–1984) szobrászművész pécsváradi és villányi munkásságának bemutatása
„Fűkő Bélának hívnak, jelenleg Kigyós Sándor fiatalon elhunyt szobrászművész műtermében dolgozom, közvetlenül a Zengő lábánál, Pécsváradon. Az itt töltött órák, napok, évek, melyeket a megélhetésre fordított időből csentem el, megajándékoztak a szabadság mámorával és az alkotás magányával. Úgy gondolom, az itt szerzett tapasztalatok jelentősége nem kevés, visszaadta a hitemet, nagy szellemként táplált, mikor a «gőgös szakma» kivetett. Az ősember megtalálta a tüzet, most melegszik.” (Fűkő Béla: Naplórészlet. Pécs, 2002. október 20.)
Kigyós Sándor 1943-ban született Debrecenben. Intellektuális érzékenysége mindvégig eleve elrendelt életútjának kikötőihez vezérelte az alkotót. Így lett a Vegyipari Technikum diákjából, akit a természettudomány rendje érdekelt eleinte, majdnem zenész, aki mindeközben zenei tehetségének kibontakoztatásával ellensúlyozta nem túl sok örömet adó középiskolai éveit. Mindezek után lett népművelő és könyvtáros, majd középiskolai magyar nyelv és irodalom tanár.
A poétika iránt érdeklődő szobrásznak szeretnék emléket állítani előadásommal. Formavilágát olyan események határozták meg, melyek természeti, olykor technológiai erők jelenlétének egyetlen villanásnyinak mondható pillanatát ragadják meg a legtöbb esetben: a kő matériájában. Azt gondolom, ösztönösen a pillanat megragadásának költészetéhez értett a legjobban. Előadás-sorozatom első része egy olyan alkotóról szól, aki hitte, hogy a világmindenség belesűríthető egy szoborba.
SZALÁNCZI KRISZTIÁN történész
A pécsi sportélet az első világháború előtti időszakban (1832–1914)
A pécsi sportélet legrégebbi gyökerei az 1830-as évekre nyúlnak vissza. A városi tanácsban 1832-ben merült fel a balokányi tó kitisztításának és hasznosításának gondolata, ami néhány évvel később a terület bérbeadásához, illetve ahhoz vezetett, hogy a helyszín a lakosság kedvelt fürdőhelyévé vált, ahova úszómestert is felfogadtak. Természetesen ebben az időszakban szervezett sporttevékenységről még nem, inkább csupán a szabadidő aktív eltöltéséről beszélhetünk, de mégis azt mondhatjuk, hogy Pécsett is elindult egy olyan folyamat, amelynek kibontakozását csupán az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, majd az azt követő megtorlás időszakának eseményei tudták ideiglenesen hátráltatni.
Az 1850-es évek végére már uszoda és tornacsarnok is működött a városban; hamarosan vívóterem is létesült, 1867-ben, a kiegyezés évében pedig lőegylet alakult Pécsett. Ezt követően már nem lehetett többé visszazárni a palackba a kiszabadult szellemet: a 19. század utolsó negyedében előbb a korcsolyázás, majd a kerékpározás hódított teret, az 1800-as legvégén pedig Baranyában is elindult hódító útjára a labdarúgás, amely a népszerűségét tekintve rövidesen minden más sportágat maga mögé utasított.
Az első világháborút megelőző mintegy másfél évtizedben már magától értetődőnek tűnt, hogy a Mecsek lábánál aktív és sokrétű sportélet zajlik, amelynek az 1907-es Pécsi Országos Kiállítás is további lendületet adott. Talán még azok a konzervatív beállítottságú, dolgos polgárok is megbékéltek a sport, mint tevékenység gondolatával, akik az ilyen „haszontalanságokra” korábban úri passzióként, vagy sokkal inkább a léhaság netovábbjaként tekintettek. Ennek a korszaknak vetett véget az 1914-ben kitört nagy háború, ami a sportolókat sem kímélte – hiszen túlnyomó többségüket behívták katonának, így a következő években a sportpályák helyett a fronton voltak kénytelen küzdeni.
ERDŐS ZOLTÁN történész
Hogyan ír(j)unk helytörténetet? A baranyai településtörténeti irodalom módszertani és társadalomtörténeti tanulságai
Az előadás kiindulópontja, hogy a szűkebb pátriánkhoz való kötődés erősíti a tágabb pátriánkhoz való kötődést, a (polgári értelemben vett) hazaszeretetet. Ezért van (alacsony presztízse ellenére is) aligha vitatható jelentősége a helytörténeti kutatásoknak és a helyismereti munkák közreadásának: a hely ismerete nélkül aligha áll biztos lábakon a hely szeretete.
A baranyai településtörténeti monográfiák könyvészeti adatai azt igazolják, hogy a rossz helyismereti mű nem csak kevésbé jó, hanem kifejezetten káros, elsősorban azért, mert a minőségi munkák elől szívja el a levegőt. Az erőforrások ugyanis rendkívül szűkösen állnak rendelkezésre, egy silány munka javítására, új mű elkészíttetésére általában nincs lehetőség.
A helyzetet, ha nem is oldja meg, de sokban javíthatja egyfelől a kutatások tájegységi, mikrotérségi koordinációja, másfelől pedig a megyei közgyűjtemények és tudományos szervezetek fokozottabb szerepvállalása a kutatómunka mentorálásában.
PAP DÁVID ZOLTÁN történész
A Pécsi Közlöny (1893–1903) szerzői és újságírói
Magyarországon 1848-tól kezdve a katolikus egyház és a sajtó viszonya sohasem volt békésnek mondható. A felsőpapság a közéleti változásokra késve és elégtelenül reagált. Volt ugyan magas színvonalú folyóirata, voltak politikai napilapjai, de összességében elmondható, hogy sem olvasói létszámban, sem tartalomban nem tudtak a világi sajtótermékekkel versenyezni. Úgy tűnik, hogy 1890 előtt a hazai egyházi társadalom nagyrészt elutasító volt az újságírással és a sajtóval szemben, melyet az ateizmus legfőbb eszközének tekintett.
XIII. Leó pápa volt az első egyházfő a katolikus egyház újkori történetében, aki felismerte, hogy a sajtó hatalmas fenyegetés, ugyanakkor hasznos eszköz is lehet az egyház kezében. Erre reagálva Bubics Zsigmond kassai püspök 1893 februárjában keletkezett memoranduma elengedhetetlennek látta a főpapok anyagi segítségét a kezdeti időkben, az egyházi sajtótermékek indításakor. Ezután a püspöki székhelyeken lapalapítási hullám indult meg, jobbára hetilapok formájában. Ebbe a folyamatba illeszkedik bele a Pécsi Közlöny megszületése is.
A Pécsi Egyházmegyében az 1860-as években ugyan már volt egy katolikus jellegű újság, de az egy oktatási szakfolyóirat volt, mely 1861 és 1870. május 31. között Népnevelők Kalauza, Kalauz a Nevelés és Oktatás Terén, és Kalauz címek alatt jelent meg. A Pécsi Közlöny megteremtésében jelentős szerepet játszottak Dulánszky Nándor és Hetyey Sámuel pécsi püspökök, valamint a „motor”, Rézbányai János pécsi paptanár. A szerzők közül 86 személy neve ismert, akik közül – a korban általános álnévhasználat miatt – 63-at lehetett azonosítani.
További információk
A rendezvényre a belépés díjtalan. A programváltoztatás jogát fenntartjuk. A rendezvényen kép- és hangfelvétel készül. A látogatókat a terem befogadóképességének határáig tudjuk fogadni, érkezési sorrendben.
A mellékelt képek a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményéből származnak.
A konferencia programfüzete letölthető a következő linkről:
https://drive.google.com/file/d/1-DpJDU5FbAKStFZwymYHuc22bmHwTXN_/view?usp=share_link
A konferencia megvalósítását a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a Nemzeti Együttműködési Alap Támogatási Program 2022 pályázat „civil szervezetek szakmai programjának megvalósítására és működésének biztosítására” kiírt alprogramja révén támogatta.
