Mozaikok a Pécsi Vasutas Sportkör első fél évszázadából (1919–1969)

Egyik első munkánkat, amely még egyesületünk megalakulása előtt, 2014-ben jelent meg, a fennállásának akkor 95. évfordulóját ünneplő Pécsi Vasutas Sportkör felkérésére készítettük el. A helytörténeti kutatás révén összeállított dokumentumgyűjtemény az egyesület első ötven esztendejébe vezeti vissza az olvasót, az eseményekről tudósító korabeli újságcikkek közlése révén.

A PVSK-nál már a kezdeti időkben is több szakosztály működött, az 1919-es megalakulás idején a labdarúgók, a vívók és az atléták kezdték meg a sportolást az egyesületnél – és az alapítók közé szokták még sorolni a birkózókat is, de ez némiképp ellenőrizhetetlen információ, mivel ez utóbbi szakosztály működéséről csupán az 1927-as évek második felétől rendelkezünk érdemi információval.

Mindenesetre a fentiek mellett a pécsi vasutasoknál a második világháborút megelőző időszakban a lövészek, a teniszezők, az úszók, a vízilabdások, az ökölvívók és a kerékpárosok is megalakították saját szakosztályaikat, így alapvetően már ebben a korainak mondható periódusban sem kellett tartanunk attól, hogy szűkölködnénk a forrásokban. Persze, ahogyan napjainkban, a népszerűség terén akkor is a labdarúgás állt az első helyen, így a sajtó érdeklődésének homlokterében is. Igyekeztünk azonban hangsúlyt fektetni arra, hogy a kötetben a kevésbé szem előtt lévő sportágakkal kapcsolatos hírek is helyet kapjanak.

A második nagy világégést követő években – illetve a háború alatt is, hiszen furcsa módon a PVSK kosárlabda-szakosztálya például 1944 májusában alakult meg, s a síelők is ebben az évben kezdték meg működésüket – sorra jelentek meg az újabb sportágak a pécsi vasutasok égisze alatt, úgymint torna, sakk, motor, teke, asztalitenisz, röplabda, tájékozódási futás (természetjárás), majd valamivel később, az 1960-as évek elején a dzsúdó is. Voltak persze, amelyek idővel a megszűnés sorsára jutottak közülük, de a paletta összességében folyamatosan bővült.

Kevéssé ismert, hogy a PVSK 1936–1964 között, az 1960-as római ötkarikás játékok kivételével minden alkalommal delegált legalább egy sportolót az aktuális nyári olimpiára – ami Magyarországon egy vidéki sportegyesülettől igen bravúros teljesítmény! Berlinben, 1936-ban Bérczes András labdarúgó, Londonban, 1948-ban Lovrics István kosárlabdázó, Helsinkiben, 1952-ben két atléta, Lippay Antal és Solymossy Egon, Melbourne-ben, 1956-ban Héder János tornász, Tokióban, 1964-ben Tolnai Márta tornász, míg Mexikóvárosban, 1968-ban Honti Róbert atléta mellett szintúgy Tolnai Márta versenyzett magyar színekben a PVSK sportolójaként, aki ráadásul összetett csapatversenyben mindkét alkalommal 5. helyezést ért el, így kétszeres olimpiai pontszerző. A fentiek mellett pedig ne feledkezzünk el Tolnai tréneréről, Horváth Leonáról sem, aki 1964-ben edzőként volt jelen Japánban.

Aki tehát a kezébe veszi a kiadványt, a pécsi vasutas egyesület régmúltjának mára már sokszor elfeledett mozaikjait láthatja megelevenedni a szeme előtt, a PVSK első labdarúgó-mérkőzésétől kezdve kerékpár-, birkózó-, és ökölvívóversenyeken át olimpiai szereplésekig.

PUCZ Péter – SZALÁNCZI Krisztián (szerk.): Mindörökké Vasút! Pillanatképek a Pécsi VSK első ötven évének történetéből (1919–1969). Pécsi Vasutas Sportkör, Pécs, 2014.

A kép forrása: a kiadvány borítója, saját fotó.