Mozaikok a Pécsi Vasutas Sportkör első fél évszázadából (1919–1969)
2021.12.18.Pucz Péter – Szalánczi Krisztián: Hét évtizede a pécsi futballszínpadon – hetven éve alakult meg a Pécsi Dózsa
2021.12.25.A 75 éves a PVSK férfikosárlabda-szakosztálya című sporttörténeti kiadvány – amely egyesületünk közreműködésével 2020 folyamán jelent meg –, a Pécsi Vasutas Sportkör 1944-ben megalakult kosárcsapatának történetét mutatja be, a kezdetektől egészen a 2018-2019-es élvonalbeli bajnokság zárásáig.
Habár a szakosztály immáron több mint háromnegyed évszázados története folyamán a sikerek mellett akadtak hullámvölgyek is – sőt, olykor még a megszűnés lehetősége is felmerült –, a baranyai gárda fennállása nagyobbik részében legalábbis az igen harapós vidéki együttesek táborába tartozott, amelynek hazai mérkőzéseire csupán kevés rivális érkezhetett a győzelem biztos tudatában.
A kiemelkedő szereplésre jó példa az említett 2018-2019-es szezon, amelynek finisében a bronzéremért szállhatott harcba a PVSK, s a Szolnoki Olaj felett aratott kettős győzelemmel végül meg is szerezte az igen előkelő harmadik helyet. Tegyük hozzá rögtön, hogy a fekete-fehér mezes kosarasok voltak már ennél feljebb is, hiszen 2008–2009-ben megnyerték a Magyar Kupát, s ugyanabban az évadban egészen a bajnoki döntőig meneteltek – ott azonban az Atomerőmű SE már túl nagy falatnak bizonyult számukra, így végül be kellett érniük a dobogó második fokával.
Az elődöknek sincs azonban okuk a szégyenkezésre, hiszen már a legrégebbi múltban is akadtak megsüvegelendő eredmények, illetve teljesítmények. Vegyük például Lovrics Istvánt, a hőskor egyik kiemelkedő játékosát, akit 1948-ban a PVSK-ból válogattak be a londoni olimpiára utazó magyar kosárlabda-válogatott keretébe, s végül a csapat egyik erősségének bizonyult az ötkarikás játékokon. Brazília, Olaszország, Kanada, Uruguay és Nagy-Britannia ellen is játszott, nem is akárhogyan: 201 dobott pontunkból 32 az ő nevéhez fűződött. Habár a három győzelem mellett elszenvedett két vereség – köztük egy hosszabbításban elvesztett mérkőzés – következtében válogatottunk korai búcsúra kényszerült, a nemzeti csapat egyáltalán nem vallott szégyent, hiszen kosarasaink legyűrték az 1936-os berlini olimpia ezüstérmesét, Kanadát (37–36), s többek között alaposan megleckéztették az akkori viszonyok között Európa egyik legjobbjainak számító olaszokat is (32–19). A sors igazságtalansága, hogy a magyar sportvezetés és a közvélemény is kudarcként értékelte a kiesést, így az egyébként bravúros győzelmekre a feledés homálya borult.
Szintúgy nem tegnap történt, hanem 1983 júniusában, hogy a PVSK a Csepelt szomorította – nem máshol, hanem a Magyar Népköztársasági Kupa bronzmérkőzésén. A jóval esélyesebbnek vélt fővárosi gárda ugyanis nagy küzdelemben, 104–101-re alulmaradt a többek között Rab Gyula, Varasdi János és Vojtek Aurél neveivel fémjelzett pécsi csapattal szemben. Megjegyzendő, hogy a PVSK-nak, amely a nem sokkal korábban lejátszott elődöntőben sima vereséget szenvedett az igazi nagyágyúkból álló Budapest Honvédtól, valamelyest tán Fortuna is fogta a kezét, hiszen a Csepel a Műegyetemmel vívott csata után, hosszabbítást követően maradt le a fináléról. A vasutasok voltak tehát a kevésbé fáradtak és csalódottak – ki is használták hát a kedvező alkalmat, elérve ezzel addigi legkiválóbb eredményüket. Persze pusztán a szerencse nem lett volna elég a sikerhez, ahhoz bizony a kosarakat is szorgalmasan szórni kellett.
A fentihez hasonló eseményeket és nagy derbiket felelevenítő részletes történeti áttekintés mellett a kötet tartalmaz egy, a szakosztály neves személyiségeit – főként játékosokat és sportvezetőket – bemutató portrégyűjteményt, továbbá mellékletként egy képarchívumot és egy statisztikai adatokat tartalmazó fejezetet is.
HORVÁTH László – PUCZ Péter – SZAKÁCS Miklós – SZALÁNCZI Krisztián: 75 éves a PVSK férfikosárlabda-szakosztálya. Partners Pécs Kft., Pécs, 2020. ISBN: 978-963-88701-3-1. (A kiadvány a Dél-dunántúli Történelmi és Sajtótörténeti Egyesület közreműködésével készült.)
A kép forrása: a kiadvány borítója, saját fotó.