Pillanatképek Baranya megye helytörténetéből (IV.) – programfüzet

A konferencia programja

2024. január 17. (szerda)

Pannon Magyar Ház (7621 Pécs, János utca 22.)

Megnyitó

17.00    Köszöntő

Szalánczi Krisztián, a Dél-dunántúli Történelmi és Sajtótörténeti Egyesület elnöke

Pucz Péter, a Dél-dunántúli Történelmi és Sajtótörténeti Egyesület alelnöke

Előadások (I. rész)

Moderátor: Pucz Péter

17.15  SZALÁNCZI Krisztián: Adalékok Nagy Ferenc miniszterelnök családtörténetéhez

17.40  KISS Zoltán: Horváth Kázmér Mohácsa

18.05  Szünet

Előadások (II. rész)

Moderátor: Szalánczi Krisztián

18.15  PINTÉR László: Pécs országos hírű irodalmi és művészeti folyóiratai és Csorba Győző 1941–1990 között. A Sorsunk megszűnése, a két Dunántúl, az Ív és a Jelenkor

18.40  ERDŐS Zoltán: Egy fél életmű. Szabó Pál Zoltán történet-földrajzi koncepciója

19.05  Zárszó

Összefoglalók

SZALÁNCZI KRISZTIÁN történész

Adalékok Nagy Ferenc miniszterelnök családtörténetéhez

Nagy Ferenc, Magyarország 1946–1947 közötti miniszterelnöke több mint százhúsz esztendővel ezelőtt, 1903. október 8-án született a Baranya vármegyei Bisse községben. Az egyik legkalandosabb életű magyar kormányfőt tisztelhetjük a személyében, aki bissei kisgazdából vált előbb újságíróvá, majd politikussá – karrierje csúcspontján pedig az ország
vezetőjévé.

Jelen előadás Nagy Ferenc családtörténetét helyezi a fókuszba. A névadó ágon a miniszterelnök felmenői emberemlékezet óta a Tenkes-hegy lábánál fekvő Bissén éltek. Ősei mindannyian parasztemberek voltak; magas méltóságot soha egyikük sem viselt. Életük egyes részletei, amelyek az anyakönyvek lapjain szereplő bejegyzések, valamint Nagy Ferenc visszaemlékezései révén elevenednek meg előttünk, rendkívül érdekesek, tanulságosak. Itáliában szolgált veterán hadfi, rablóbandába beállt, tömlöcben elhunyt férfi miatt megözvegyült, majd újraházasodott dédnagyanya, a templomi harangozót elnáspángoló nagyapa egyaránt akad közöttük.

Az előadás apropóját egyesületünk 2023 őszén megjelent kiadványa szolgáltatta, melynek címe: A bissei kisgazda, aki Magyarország miniszterelnöke lett. Nagy Ferenc (1903–1979) családtörténete és életének baranyai vonatkozásai.

KISS ZOLTÁN könyvtáros

Horváth Kázmér Mohácsa

Mohács 1924-ben emelkedett városi rangra. A város első polgármestere, Margitay Lajos kitűnő emberekkel vette körül magát, köztük a frissen állam- és jogtudományi doktorátust szerzett Horváth Kázmérral. Előadásomban e kiváló közigazgatási szakembernek szeretnék emléket állítani, azoknak a máig ikonikus épületeknek, emlékműveknek a felsorolásával, melyek Mohács arculatát meghatározzák, s amelyek munkálkodása nyomait viselik magukon: a városháza, a fogadalmi templom, a hősök emlékműve, a három leány szobra, a zászlótartók szobra, a lengyel emlékmű…

Horváth Kázmér 1925 és 1940 között 15 évet töltött Mohácson, ezalatt mindvégig a város kulturális identitásán dolgozott, a közös emlékezet darabkáit újságcikkekben, rövid könyvecskékben, füzetekben szedegette össze: busójárás, Mohácsi Bokréta, iskolán kívüli népművelés, városi múzeum, gimnázium, kiállítások, évfordulós ünnepségek fűződnek a nevéhez.

PINTÉR LÁSZLÓ könyvtáros

Pécs országos hírű irodalmi és művészeti folyóiratai 1941–1990 között. A Sorsunk megszűnése, a két Dunántúl, az Ív és a Jelenkor

Pécsett sem a második világháború, sem 1956 szinte semennyi időre nem tudta megszakítani a mindig színvonalas, országos hírű művészeti, irodalmi lapkiadást. Az egészben pedig részt vett alakítóként, szerkesztőként „minőségellenőrként” Csorba Győző. Amint ő mondja: „Amikor a »pártom« alakított, vagy akart alakítani egy újabb irodalmi életet, mindig az elsők között voltam, akiket beidéztek.” Ez a két gondolat adja az előadás ívét.

1945 elején ugyan a háborús állapot miatt rövid ideig szünetelt a Sorsunk, de Csorba Győző már 1945 kora őszén kiadja az Ív című lapot, egy éppen egyíves kiadványra elegendő, szerencsésen hozzájutott papíron. Ennek történetét egy Csorba-emlékezéssel mutatom be. Az Ívnek csak egyetlen száma jelent meg, ahogyan Tüskés Tibor írta róla: „Az első és egyetlen.” Hiszen már 1945-ben újra jelentkezett a Sorsunk is; ezt az eseményt szintén Csorba szavaival idézem meg. A Sorsunk 1948 áprilisában a lehetetlenné váló politikai helyzetben végleg megszűnt. De különféle okok miatt már addig is lassan kimaradt a pécsi irodalmi életből a Sorsunk szerkesztőinek legjelentősebb tagjai közül Kopányi János, Bárdosi Németh János és Várkonyi Nándor, vagy ahogyan nevezik: Pécs szent öregje.

A Sorsunk megszűnése után a két Dunántúl indulása következik. Az első Dunántúl három száma 1949-ben, Katkó István szerkesztésében jelent meg. A második Dunántúl Szántó Tibor szerkesztősége alatt, 1952-ben indult. Csorba emlékezései esetükben is fontos részét képezik a témának. Említésre kerül a Sorsunk utolsó számának történet továbbá a Jelenkor története is 1958 októberében történt indulásától kezdve Mészáros Ferenc (1958–1959), Tüskés Tibor (1960–1964) és Szederkényi Ervin (1964–1987) korszaka alatt.

Az előadás részét képezi a Jelenkor 20 éves évfordulójára kiadott érem, valamint a Sorsunk két formátumának és az Ívnek a bemutatása, PowerPoint-kivetítéssel és eredeti példányokkal is.

ERDŐS ZOLTÁN történész

Egy fél életmű. Szabó Pál Zoltán történet-földrajzi koncepciója

A két világháború közti években a magyar értelmiség egészét foglalkoztatta az a kérdés, hogy milyen történelmi sorskérdések álltak és állnak a magyarság előtt, egyáltalán, hogyan definiálható a magyarság, mit is jelet magyarnak lenni. A történettudományban meghatározó népiségtörténeti és szellemtörténeti irányzattal szemben az 1930-as évek közepére a geográfus Szabó Pál Zoltán sajátos történet-földrajzi koncepciót dolgozott ki.

Kiindulópontja szerint a táj mindig meghatározza a keretei között megszülető és fejlődő kultúra alapvonásait. Centrális elhelyezkedése, változatos földrajzi viszonyai sajátos történeti szerepet biztosítanak és egyúttal sajátos jelleget adnak a Kárpát-medencének, ezen belül a Dunántúlnak, és annak egyik legfontosabb centrumaként Pécsnek. Nem véletlen, hogy a „kétezer éves város” a történelem sorsfordulói során újra és újra hasonló jellegű, kifinomult kultúrával bíró, polgárias civilizációnak adott otthont. A táj szinte predesztinálta a várost, hogy a térség kiemelkedő kulturális centruma legyen, és egyben sajátos értékekkel gazdagítsa az európai civilizációt is.

Szabó az 1940-es évek végén elfordult a művelődéstörténeti kérdésektől, kizárólag földrajztudományi problémákkal foglalkozott, korábbi történet-földrajzi dolgozatai pedig ideológiai szempontból nem bizonyultak szalonképesnek. Nem véletlen tehát, hogy bár a geográfia nagy alakjai között tartja számon Szabó Pál Zoltánt, ám a művelődéstörténeti kutatások napjainkra teljesen elfelejtkeztek a „Pannonföld öt polgárságáról” szóló, és „a kétezer éves várost” középpontba helyező koncepcióról.

További információk

A rendezvényre a belépés díjtalan. A programváltoztatás jogát fenntartjuk. A rendezvényen kép- és hangfelvétel készül. A látogatókat a terem befogadóképességének határáig tudjuk fogadni, érkezési sorrendben.

A mellékelt képek a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményéből származnak.

A konferencia programfüzete letölthető a következő linkről:

https://drive.google.com/drive/folders/1aB4DZoPEB7iw7jscyc8Y3ZXk5Ko8embN?usp=sharing

A konferencia megvalósítását a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a Nemzeti Együttműködési Alap Támogatási Program 2023 pályázat „civil szervezetek szakmai programjának megvalósítására és működésének biztosítására” kiírt alprogramja révén támogatta.