Pécsi életképek a nagy háborúból (1914–1918)

Elkészült egyesületünk legújabb helytörténeti kiadványa, amely – korabeli újságcikkek közlése révén – a pécsi mindennapok komor hangulatát próbálja feleleveníti az első világháború idején. A kötet, amely elektronikus formában (pdf) jelent meg, szabadon letölthető az alábbi linkről:

https://drive.google.com/drive/folders/1HU69v8rv6eSjrXgZB_32ZgMGW8Cai3Cg?usp=drive_link

A könyvben többek között az alábbiakhoz hasonló, pécsi újságokban megjelent tudósítások olvashatóak a nagy háború idejéből, eredeti szövegezéssel:

Elesett a legjobb pécsi footballista

A pécsi football-matcheket látogató közönség bizonnyal őszinte megilletődéssel fog értesülni, hogy Markovich Ernő Tibor, a Hindenburg nevét viselő 69. gyalogezred egyéves önkéntese a Csizna-baligródi vonalon fekvő Jablonki községtől 7 kmnyire fekvő magaslat ellen intézett győzelmes roham alkalmával, gyomrába kapott lövés folytán hősi halált halt. Bajtársai az oroszoktól elfoglalt hegyen temették el. Markovich neve Pécsett közismert. Éveken át mint a P. A. C. [Pécsi Atlétikai Club – Sz. K.] footballcsapatának brilliáns játéku jobbösszekötője ismételten győzelemre vitte a pécsi klub szineit. A pécsi sport publikumnak kedvence, a magyar football-sportnak jogos reménysége volt. A P. A. C. Ráth-utcai pályáján a zsufolt tribünökről nem egy ünnepnap délutánján harsogták az izgalmas játék közben az ő nevét.

Markovich biztosan vezette a labdát, lábai közül nem igen tudták elvenni az ellen-csapat csatárai. A „kis Markovich“ sok gyönyörüséget, diadalmas örömet szerzett a publikumnak sürün rugott goaljaival. A pécsi footballsportnak gyásza és pótolhatatlan vesztesége az ő eleste. A derék fiu tán 21 éves lehetett. Lelkesedéssel indult a harctérre, hol ifju életét a hazáért és királyért áldozta föl. A csatatéren éppúgy rettenhetetlen volt, éppugy megállta a helyét becsülettel, mint a footballpályán. Soha többé nem látja már a Ráth-utcai pálya az ő gyors lerohanásait s biztos goal-lövéseit. A pécsi sportközönség, mely szivébe zárta, kegyelettel fogja megőrizni emlékét… Markovich Pécsett végezte a felsőkereskedelmi iskolát és az itteni m. kir. dohánygyár gyakornoka volt.

Pécsi Napló, 1915. április 29.

Ha repülők jönnének

A Bécs ellen intézett repülőtámadás a repülőteknika olyan fejlettségére mutat reá, amely lehetségessé teszi azt, hogy egyszerre csak Pécsett is feltünnek az ellenség repülői. A város tanácsa felhivja a közönséget, hogy ragaszkodjék a tavaly már kiadott rendeletekhez és ha az ellenséges repülök feltünnek, csak szilárdan fedett helyen keressen menedéket, mert a repülők elüzésére felállított géppuskák lehulló golyói is veszélyesek. A repülőtámadás esetén legjobb a pincékben, szuterrén [alagsori – Sz. K.] helyiségekben menedéket keresni, az emeletes házaknál a földszinten is lehetséges a tartózkodás. Ellenben a tetők alatt tartózkodni veszélyes. Repülőtámadás esetén kötelesek ily helyeken mindenkinek menedéket adni. A lehullott repülőgépeket, bombákat senkinek sem szabad elvinni, arról azonnal jelentést kell tenni a hatóságnak. A közönség ezen óvintézkedéseket megszivlelheti, mi azonban azt hisszük, hogy annak gyakorlati keresztülvitelére nem lesz szükség.

Pécsi Napló, 1918. szeptember 15.

A kötet szerkesztői:

Szalánczi Krisztián (történész)

Farkas Ákos (politológus)

A kötet kiadását a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a Városi Civil Alap 2022 pályázat „civil közösségi tevékenységek és feltételeinek támogatása” című alprogram keretén belül támogatta.