A szentlőrinci római katolikus templom az 1930-as években, korabeli képeslapon
2023.11.06.
A Pécsi Labdarúgás Nagyjaiért Alapítvány és a PMSC Egyesület díjátadó gálaestje
2023.11.10.
Egészen jó csapat állt volna össze belőlük, ha az időt, mint tényezőt nem vennénk figyelembe. A Pécsi Dózsa, a Pécsi MSC, illetve a Pécsi MFC korábbi, illetve jelenlegi labdarúgói jöttek össze 2023. november 4-én Pécsett, a Kodály Központban. Közösen ünnepelték meg a Pécsi Labdarúgás Napját, amit 2016-tól szoktak megtartani, ha az egészségügyi helyzet lehetővé teszi. Ennek kapcsán a korábbi futballista, jelenleg edző Rónai István lett a sportág helyi kitüntetettje.
A védelemben Róth Antal lehetett volna a középső ember, ő világbajnoki résztvevőként 1986-ban, Mexikóban lehetett a válogatott tagja. Az NB I. valahai gólkirálya, Dobány Lajos természetesen a támadósort erősíthette volna, szintén a PMSC-ből. De a középpályán ott robotolhatott volna Márton Gábor, aki a PMFC-ben is rúgta a labdát. Megjelent a rendezvényen Máté János, ő a helyi Dózsa után a Ferencvárosban teljesített ki a pályafutását. De Dunai (II) Antal olimpiai bajnok (1968) szintén helyet követelhetett volna magának, egy elképzelt álomszerű tizenegyben. Természetesen, a régi ismerősök, kortól függetlenül, boldogan üdvözölték, ölelgették egymást, a 19 óra kezdés előtt, a megérkezésük pillanataiban.
A korban rangidősek, id. Bogyay Zoltán kapusedző, illetve Koller (Kincses) Nándor fiatalos lendülettel vett részt a rendezvényen. Ahol kiderült, korábbi munkássága okán egy szobrot vehetett át Rónai István. Ma, közel a 80-hoz mindenki megtudhatta, ami eddig sem számított titoknak. A Pécsi Dózsa, meg a Pécsi MSC futballistája, később a piros-feketék edzője, a Pécsi VSK trénereként is rengeteget tett a helyi labdarúgás érdekében. Az emlékek felidézése sem maradhatott el azon a pódiumbeszélgetésen, amin Belénessy Csaba, a Pécsi Labdarúgás Nagyjaiért Alapítvány nevében faggatta a jutalmazottat, aki eleinte alig tudott beszélni a meghatottságtól.
Szót kapott viszont Liszkai Dezső, a Labdarúgó Módszertani Központ delegáltja is a rendezvényen. Beszédében kitért arra, hogy a pécsi játékosok képzésének központi helyet szánnak, ami talán elhozhatja ismét az élvonalbeli szereplést a vármegyeszékhelyen.
Rónai István méltatása
Reisinger István néven született, még 1944. augusztus 4-én, Magyarszék településen. Ott sok sportág közül nem lehetett választani, de a futballnál számára jobb nem is akadhatott volna. A később Rónaira magyarosított család fiúcskája ott ismerkedett meg a sportág alapjaival.
Egyszer, arról a korszakról azt mondta, pár nap alatt több labdaérintésben lehetett része egy gyermeknek a réten, mint napjainkban, egy hónap alatt, a pályán. Mert abban a korban még nem tudományosan képezték magukat a srácok, hanem ösztönösen.
István a komlói Kun Béla Gimnáziumba járt, kapusként számítottak rá az iskolai csapatban – kézilabdában. De szerencsére egy osztálytársa unszolására elment a Komlói Bányász egyik edzésére – a futballistákhoz. Attól kezdve a sorsa eldőlt. Kökönyösön vált belőle NB I-es játékos, 1962-ben. Onnan vezetett az útja a Pécsi Dózsához 1966-ban , ám 1974-ben már a Pécsi MSC-ben fejezte be a versenyszerű focit.
A Pécsi Labdarúgás Napját alapvetően két 1970-es, a Vásárvárosok Kupájában megvívott mérkőzés miatt ünnepelhetjük. Az angol Newcastle United elleni sikernek, a továbbjutásnak is részese lehetett a támadó. Már ez, önmagában is elég lenne ahhoz, hogy tisztelettel emlegessük a nevét.
De Rónai István, kortársinak Pista, a sokkal fiatalabbak számára Pista bá’, egyeseknek, korábbi ismerőseinek egyszerűen „Rönó” azonban nem hagyta el a pályák világát, miután abbahagyta az aktív játékot. A TF-en szakedzői diplomát szerzett, előtte 1979-ben pedig az NB I-ig vezette a Pécsi VSK csapatát. Ült a PMSC kispadján is az élvonalban, valamint megfordult Zalaegerszegen, az elit mezőnyében, szakmai vezetőként.
Baranyában, az alsóbb osztályokban számos, de inkább számtalan helyen fordult meg Rónai. A sportágtól képtelen elszakadni, ma is dolgozik, a PVSK berkeiben. Súlyos betegségeket legyűrve – amiről maga nyilatkozott a sajtóban –, közel a nyolcvanhoz, most itt lehet közöttünk. Életműve kitörölhetetlen módon marad majd a pécsi labdarúgás történelemkönyvében, bármit is hozzon a jövő.
Összecsendültek a poharak
A dolog hivatalos része után jöhetett a vacsora, de a koccintásokra is jutott idő, ha már összejöttek az örökifjú legények. Ráadásul ott lehetett a PMFC mostani, NB II-es együttese is, ezzel zárva be a nagy kört. A régi történetek felelevenítése ismét mosolyt csalt az arcokra. Mert a sportág művelőinek döntő többsége nagy kópé volt, aktív korában.
A fotón Rónai István (jobbra) és Belénessy Csaba újságíró látható.
