Előkészületben: Korhelyek, garázdák és más lókötők Pécsett és Baranyában a boldog békeidőkben (1867–1914)

Egyesületünk új kiadványa, amely a Korhelyek, garázdák és más lókötők Pécsett és Baranyában a boldog békeidőkben (1867–1914) címet viseli, előreláthatóan 2023 márciusában jelenlik meg. A válogatott sajtótudósításokból álló kötetben a kiegyezés és az első világháború közötti időszakban történt baranyai bűnesetekről – illetve egyéb „zűrös” történetekről – olvashatnak majd az érdeklődők.

A fellelt újságcikkeket eredeti szövegezéssel és helyesírással adjuk közre, ami véleményünk szerint különösen érdekessé teszi a tanulmányozásukat. Az olykor akár másfélszáz évvel ezelőtt készült beszámolók stílusa ugyanis gyakran kifejezetten elegáns, ráadásul mai magyar nyelven is csaknem tökéletesen érthetőek. A 21. században persze egy-két nyelvtani és helyesírási megoldás már furcsán hathat, s olykor találkozhatunk napjainkban már nem, vagy csak nagyon ritkán használt szavakkal, kifejezésekkel, szófordulatokkal – netalán még egy-egy latin idézettel, vagy német eredetű katonai zsargonnal is.

Íme egy példa: az alábbi hír a Pécsi Figyelő című újságban jelent meg 1896. április 19-én, az 5. oldalon, Kocsmai verekedés cím alatt:

„Egy kis férfiu tegnap későn este lélekszakadva futott a rendőrséghez.
– Verekszenek a kocsmában, hadarta, meg is ölik egymást.
A rendőrök kivonultak az őrszobából. A kis férfiunak igaza volt, de nem egészen.
A kocsmában már nem verekedtek, de az előbbi virtuskodásnak a nyomát
azért még mindenütt láthatták. A kocsma négy ablakja be volt verve, a söntésben
pedig egy ember ült, akinek a vérző fejére vizes ruhákat rakott a korcsmárosné.
Az egyik sarokban egy másik ember ült s még mindig ivott.
– Mit csinál itt kend? – szóltak hozzá a rendőrök.
– Láthassák, hogy iszom.
– Hát az ablakkal mi történt?
– Ködös volt, nem láttam ki rajta, oszt kitörtem s mivel a fejem is ködös volt,
hát a komám feje irányában nem lévén belátásom, azt meg betörtem.
A betörött fejü koma csendesen dobolt kezeivel az asztalon s azt mondja
a korcsmárosnénak:
– Elég volt a vízzel a fejre, – bort adjék inkább még a torokba.”

(Ennél az egy cikknél egyébként nem tudtuk eldönteni, hogy valós eseményről számol-e be, vagy csupán kitalált történet. Általában teljesen konkrét esetekről tudósítottak az újságok hasábjain, nevekkel, helyszínekkel – így hát elképzelhető, hogy a fenti história csupán egy tréfás kedvű újságíró képzeletének a szüleménye.)

A kötet terveink szerint nyomtatott és elektronikus formában egyaránt az olvasók rendelkezésére áll majd.