A Pécsi Nemzeti Színház az átadása idején, 1895 őszén, korabeli fényképen

Az épületet a Vasárnapi Ujság „A pécsi új színház” című tudósításában a következőképpen mutatta be.

„Pécs városának régebben disztelen szinházépülete volt, melynek gyenge szerkezete nem tudott ellentállani az idő vasfogának s helyére a királyi tábla épületét építették. Ezután ideiglenesen – mintegy hat éven át – fabódéban áldoztak Thaliának. Időközben a város hazafias közönsége a polgármester lelkes buzdításának eredményeként pályázatot hirdetett az újonnan építendő szinházpalota terveire. A beérkezett pályatervek közül a biráló bizottság Steinhardt és Láng építészek tervét jutalmazta első dijjal, s a kivitellel is őket bízták meg. 1893 tavaszán fogtak hozzá a pályanyertes tervezet megvalósításához a tervező építészek művezetése alatt. Az épület immár készen áll; most október 5-én adták át ünnepélyesen rendeltetésének.

Az új színház a Király-utczában épült, teljesen szabad téren, a volt katonai barak-kórház helyén.

Első megtekintésre is szembeötlőek a kedvezőtlen helyszini viszonyok, a melyekkel a tervezőknek meg kellett küzdeniök; de meg is küzdöttek velök, még pedig oly eredménynyel, hogy a különböző helyszin-magasságok még előnyére is váltak az épületnek.

A középső főbejárat tágas előcsarnokba szolgál, melynek két oldalán pénztárak és karzati lépcsők vannak. Utóbbiakhoz külön kapuk vezetnek kivülről. A főkapu irányában négy méter széles szabad feljáró lépcsők emelkednek a földszintig. Kocsin érkezők magában az épület belsejében találnak megállóhelyre, a mennyiben a mélyebb talajszinen kocsiátjárót készítettek. Ez alsó megállóhelyről lépcsők szolgálnak az előcsarnokba ugyancsak a földszintre vezető tágas lépcsők elé. A földszinten 244 ülő- és 90 állóhely van. A földszintre vezető lépcső folytatásaképen rövid és kényelmes lépcsőkarokon jutunk az erkélyekhez és emeleti páholyokhoz. Mindössze negyven páholy fogad be 5–5 személyt. Erkélyszék van 37. Gondoskodtak továbbá két rendkívül nagy színészpáholyról is. A karzaton 268 az ülő- és 200 az állóhely. Összesen tehát ezer látogatónál több fér el a színház nézőterén.

A patkó-alakú nézőtérről kilencz méter széles és közel nyolcz méter magas proscenium-nyiláson keresztül láthatunk a szinpadra, a mely tizennyolcz méternél szélesebb és nyolcz méter mély és a melyhez újabb nyolcz méter mélységű keskenyebb hátsó színpad csatlakozik.

A szinpadot czélszerűen alkalmazott folyosó környezi, a honnan a próba-terembe, az igazgató, s a diszletek helyiségébe nyílnak ajtók. A szinpadról lejtős út vezet le a sokkal mélyebben fekvő hátsó utczára, a honnan tehát kocsik közlekedhetnek a szinpadra. A hátrafelé sülyedő talaj előnyös kiaknázására vall az a körülmény, hogy a tervezők a mélységet emeletekre felosztva, öltözők elhelyezésével értékesítették. A hátsó pót-szinpad fölött festőműterem van. Meg kell még emlékeznünk a nagy czukrászdáról, a mely az előcsarnok fölött foglalja el az egész emeletet, és a honnan az egész főhomlokzaton végig vonuló nyilt erkélyre lehet kilépni.

A színpad fölötti vastetőzetet kivéve az összes tetőszerkezet fából készült, szintúgy a nézőtérnek gazdag gipsz stukkó-diszszel ellátott belseje; csupán a mennyezetet tartó oszlopok készültek vasból. A faszerkezet daczára alig van szinház, a mely komoly tűzveszély ellen annyira védve lenne, mint az új pécsi szinház; a nézőtérről ugyanis, a karzat legmagasabb helyéről a tetőzeten levő vízszintes térre lehet lépni, s a páholyok folyosóit a szabadba nyiló ablakokkal látták el. A nézőteret szabadba nyiló ablakok világítják be. Tűzveszély esetén a színpad fölötti 10 köbméteres nagy viztartány tartalma egy zsineg elvágása által zudítható alá szerte ágazó vastag sugarakban.

A szinházat központi légfűtéssel látták el. A természetes szellőztetés teljesen elégséges a fülledt levegő eltávolíitására, de elővigyázatból gondoskodás történt villamos szellőztető elhelyezéséről is.

A villamos világítást a szinház földszintjén elhelyezett gépek szolgáltatják; e gépek nélkül az összes építkezési költségek a teljes felszerelés, bútorok és díszletek árával együtt nem haladják meg a 280,000 forintot, daczára annak, hogy szokatlanul sok munkát adott a nehéz és költséges alapozás.

A pécsi szinház piros draperiákkal díszített és gazdagon aranyozott nézőterének szép hatása semmiféle hasonló méretű külföldi szinháznak nem áll mögötte, a mi pedig a külsőt illeti, annak pompás hatásáról az olvasó képünk megszemlélése után alkothat véleményt. A nyugodt alépitményt gazdag barok erkély választja el a mozgalmasabb emelettől. A középrész kellő mértékben dominál; klasszikusan szép oszlopos oromzatát ugyancsak pompás hatású felépitmény díszíti. Mindenütt a végsőkig tanulmányozott finom franczia barok-stilus, finom egyéni feldolgozásban. Magyar jelleget nyer a szinház külseje egy speciálisan hazai termelésű anyagnak, a pirogranitnak bő alkalmazása által. A pécsi Zsolnay-gyár szállította a homlokzat összes szobrászmunkáját e kemény anyagból, mely aczéllal szikrát ad. Ebből valók az oszlopok és a figurák, valamint az ablakok fölötti mellszobrok is, a melyek Vörösmartyt, Kisfaludy Károlyt, Szigligeti Edét, Kölcseyt és Erkel Ferenczet ábrázolják.

A díszes épület csaknem egészben magyar iparosok keze munkája. A vállalkozók legnagyobbrészt pécsi lakosok. Az előfüggönyt Molnár Árpád festette.

Fejezzük ki örömünket a magyar építőművészet itt elért nagy sikere fölött és reméljük, hogy szinházépítéseknél ezentúl itt a hazában fogják keresni azt, a mit itt a hazában meg is találhatnak külföldi segítség nélkül.”

A kép és a szöveg forrása: Vasárnapi Ujság, 1895. október 6., 660–663. o. A fényképet Zelesny Károly készítette.