Erdős Zoltán: Egy fél életmű. Szabó Pál Zoltán történet-földrajzi koncepciója – konferencia-előadás (videó)

Egyesületünk 2024. január 17-én, Pillanatképek Baranya megye helytörténetéből (IV.) címmel helyismereti konferenciát rendezett Pécsett, a Pannon Magyar Házban. A találkozó negyedik előadását Erdős Zoltán történész tartotta.

Összefoglaló:

A két világháború közti években a magyar értelmiség egészét foglalkoztatta az a kérdés, hogy milyen történelmi sorskérdések álltak és állnak a magyarság előtt, egyáltalán, hogyan definiálható a magyarság, mit is jelet magyarnak lenni. A történettudományban meghatározó népiségtörténeti és szellemtörténeti irányzattal szemben az 1930-as évek közepére a geográfus Szabó Pál Zoltán sajátos történet-földrajzi koncepciót dolgozott ki.

Kiindulópontja szerint a táj mindig meghatározza a keretei között megszülető és fejlődő kultúra alapvonásait. Centrális elhelyezkedése, változatos földrajzi viszonyai sajátos történeti szerepet biztosítanak és egyúttal sajátos jelleget adnak a Kárpát-medencének, ezen belül a Dunántúlnak, és annak egyik legfontosabb centrumaként Pécsnek. Nem véletlen, hogy a „kétezer éves város” a történelem sorsfordulói során újra és újra hasonló jellegű, kifinomult kultúrával bíró, polgárias civilizációnak adott otthont. A táj szinte predesztinálta a várost, hogy a térség kiemelkedő kulturális centruma legyen, és egyben sajátos értékekkel gazdagítsa az európai civilizációt is.

Szabó az 1940-es évek végén elfordult a művelődéstörténeti kérdésektől, kizárólag földrajztudományi problémákkal foglalkozott, korábbi történet-földrajzi dolgozatai pedig ideológiai szempontból nem bizonyultak szalonképesnek. Nem véletlen tehát, hogy bár a geográfia nagy alakjai között tartja számon Szabó Pál Zoltánt, ám a művelődéstörténeti kutatások napjainkra teljesen elfelejtkeztek a „Pannonföld öt polgárságáról” szóló, és „a kétezer éves várost” középpontba helyező koncepcióról.